2017. június 30., péntek

Előléptetés, avagy hogyan tartsuk meg a dolgozót

Férjemet előléptették. Holnaptól hivatalosan is csoportvezető. Idestova három és fél éve van a cégnél, az utóbbi másfél évben már többször felmerült benne hogy ideje volna váltani, mert felőrli bedarálja ez a hely. Tavaly nyáron a cég nagy krízist élt át munkaerő vesztés terén, 12 engineer-ből 9 kilépet. A maradék három ember pedig kis híján megszakadt, hogy üzemképesen tartsák a gyárat. Az akkori főnökük próbálta életben tartani a lojalitásukat, kaptak fizetésemelést, majd mikor látszott hogy ez nem feltétlen lesz elég belengette az előléptetést is nekik. Az újabb fizuemeléssel járt volna a plusz feladatokért cserébe. Férjemnek agyba főbe ígérgetett mindent, hogy ő aztán tuti megkapja, biztos a helye, stb. Mi már kétkedve fogadtuk az ígéreteket, mert eddig sem a betartásukról voltak híresek. No meg egy lengyel főnök, amúgy is jobban húz a lengyel beosztott felé, nem pedig egy magyar felé aki szereti kimondani amit gondol és a főnökség legnagyobb bosszúságára legtöbbször igaza is van. Bejött a számításunk, férjem nem kapta meg a pozíciót, helyette kapott inkább tanulókat, hogy azoknak adja át a tudását. Értitek ugye? Az üres pozíciók betöltésére fölvettek egy rakás tanulót, majd elvárták a férjemtől hogy kinevezés nélkül adja át nekik 30 év szakmai tudását lehetőleg azonnal. Ahogy azt Móricka elképzelte. Szilvi bevette szépen a leszarom tablettát, majd elkezdett új munkahely után nézni. Közben újabb emberek lettek fölvéve, ha valaki egy hónapig bírta akkor az már jó volt, de volt aki 1-2 nap után lelépet. Közben a management szintjén is folyt az amortizáció, három főnökből egy maradt, az ígérgetős. Végül őt felülről fúrták ki, addig terhelve, mígnem inkább felmondott. A helyére érkező új manager homlokegyenest ellenkező nézeteket vall. Őt a szakmai tudás érdekli, nem az illető nemzetisége vagy diplomáciai érzéke (értsd: nyalizóképessége). Végtére is a feladat az hogy a gyár 0-24-ben üzemeljen az év 365 napján. Némi ismerkedés után gyorsan a férjem mellé szegődött, tanulni tőle. Majd még gyorsabban kinevezte csoportvezetőnek. Itt tartunk most. Egy évre minimum biztosították hogy a férjem itt maradjon. Mert új főnök ide vagy oda, a munkába még mindig simán bele lehet szakadni.

2 megjegyzés:

Hegemony77 írta...

Türelmesek vagytok! És gratulálok!

éva írta...

Szerintem ez pont jókor jött...