2017. május 15., hétfő

Carbooty hírek

Lassan másfél hónapja, hogy elkezdődött a szezon és két új helyet is felírhattunk a listánkra mégsem mondhatni, hogy agyon vásároltuk volna magunkat. Tegnap konkrétan üres kézzel jöttünk el egy újonnan felfedezett helyről. Az utunk egy Asda mellett vitt el, Szilvi pedig hirtelen arra felé kanyarodott én meg vigyorogva jegyeztem meg: na, innen legalább biztos, hogy nem üres kézzel jövünk el. :) Így is történt, a sok finomság mellé velem jött egy bögre. Megcsodáltam újra a legutóbb is gyönyörűnek talált rózsaszín madaras kannát. De megint nem hoztam el, viszont a rókás bögrét gondolkodás nélkül elhoztam, mert bögre az mindig kell. :)
Ezek pedig az elmúlt hetek kincsei:
 Megint bővült az Anton Pieck gyűjteményem is három újabb darabbal. Ezzel 15-re bővült a létszám és teli velük az egyik fal. Még jó hogy egy szobának négy fala van ugye? :))

2017. április 24., hétfő

Férjemmel éppen azon vitatkoztunk, hogy a gyerek nincs túlságosan az ünnepekre szocializálva. Szó szót követet majd mondtam neki hogy mit akar hisz pont a fiunk az akinek még soha életében nem volt megtartva pl. a névnapja. Babaként senki nem kerít ennek nagy feneket, aztán meg jól elmentünk Kanadába, ahol a névnap ismeretlen fogalom. Majd kis hazai kitérővel Anglia következett, ahol szintén nem igazán van ilyesmi. Azóta pedig eltelt 12 év és mi sose tartottuk meg a gyerek névnapját. Igazából azt se tudtuk pontosan melyik nap is van, csak annyit hogy április huszonakárhanyadikán. Férjem ekkor közölte hogy akkor talán idén ippeg itt az ideje hogy megtartsuk.Végtére is, ha csak említés szerűen is, de a mienk is megvan tartva. Ideje hogy az övé is meglegyen. Vettem is gyorsan egy tortácskát és azon melegében fel is köszöntöttük. Stílszerűen öt nappal korábban. :)) Szóval boldog  névnapot holnapra kisfiam. :)
Gyerekem a nyitott hűtő ajtó előtt szobrozik és szemlézi annak tartalmát.
- Szeretnél enni valamit? - kérdem én.
- Á, csak turistáskodom.

2017. február 22., szerda

Orvos

Ezt a posztot cirka három évvel ezelőtt kellet volna megírnom, angliai orvosi-kórházi tapasztalatként, de akkor annyira fura, mondhatni testen kívüli élmény volt hogy erre azóta se került sor. Aztán ma reggel a Facebook feldobta az előzményeket, így végül most rászántam magam. Nem is annyira maga vizsgálat volt fura, hanem a járulékos "következmények". Azóta is mindig eszembe jut, ha a neten, fórumon vagy bárhol szóba kerül a képletes leszarom tabletta. Ugyanis angoléknál létezik, injekció formában.

 Egy kolonoszkópiás vizsgálatra magyarán vastagbéltükrözésre lettem beutalva hogy kizárjuk a vastagbélrák lehetőségét. (Aki érzékeny a témára az most inkább lapozzon.) Ilyenkor egy üvegszálas optikával nézik át a bélrendszert. Ennek előkészítésére, már előző nap délutántól nem szabad enni és egy elég borzalmas ízű béltisztító, hashajtó trutyit kell inni, majd futkározni. Másnap reggeltől pedig már vizet se lehet inni. Szóval imigyen felkészülve mentünk a kórházba. Férjem is behívták és neki is át kellet olvasni illetve végig kellet hallgatni a tájékoztatót. Majd elkérték a telefonszámát hogy értesíthessék mikor jöhet értem. Onnan ugyanis nem lehet csak úgy kisétálni. Sőt. Egyedül ki se engedik az embert. Mindkettőnknek többször is szánkba rágták hogy olyan gyógyszert fognak bekötni nekem ami után lényegében beszámíthatatlan vagy, nem lehetsz egyedül és hivatalos ügyeket sem szabad intézni ez után. A férjem ez után kiült a kocsiba várakozni, engem pedig leültettek míg berakták a branült és az első injekciók után infúzióra kötve betoltak a dokihoz. Emlékszem nagyon fáztam, illetve mivel a branült nem a kézfejembe tették hanem a könyök hajlatba így elég kényelmetlen volt oldalfekvésben. De mást lényegében nem is éreztem. Nézhettem a monitort, a dolog nem tartott tíz percig se átnézték a bélésemet, mintákat vettek. Majd kitoltak a kórterem részbe ahol egy ideig hagytak feküdni, majd leszedtek rólam mindent és végre felöltözhettem, mert továbbra is meg akartam fagyni. Ez után lehet kiülni a váró sarokba, míg a férjem értem nem jött. Amíg vártam szépen össze véreztem mindent, mert itt az a hülye szokásuk van hogy véna szúrás után nem engedik hogy behajlítsd a karod hanem mereven kinyújtva kell a vatta pamacsot rászorítani. No, nálam ez nem műxik, szoríthatom én bárhogy a vér az csak folyik belőlem. Némi hezitálás után hagyták csináljam ami nekem működik. Mikor megjött a férjem újból gondosan elmondták neki hogy aznap már ne tévesszen szem elől és ne akarjunk semmi hivatalos dolgot intézni, mert kis túlzással de a józan eszem épp házon kívül van. Aztán elindultunk. Ekkor már 24 órája nem ettem és több mint 12 órája nem is ittam semmit. Vittem vizet is meg csokit is hogy mikor kijövök legyen gyorsan valami. De eszembe sem jutott. Már félúton voltunk mikor szóltam Szilvinek, hogy elfelejtettem enni-inni. Kérdezte álljon e félre amíg magamhoz veszek némi muníciót, de mondtam hogy nem érdekes, nem számít. Semmi sem számít. És ez az érzés végig kísérte az egész estét. Hogy nem számít, nem érdekes. Hogy kiállnék a vonat elé és nézném hogy jön és nem jutna eszembe hogy félre kell állni. Mert nem számít. Jöjjön. Majd elmegy. Ég a ház? Égjen. Kit érdekel? Nehéz igazán megfogalmazni mi van ilyenkor az ember fejében, de számomra olyan volt mintha kívülről, mármint magamon kívülről szemlélnék mindent. Közömbösen és érdektelenül. Hogy mindegy mi lesz egyszerűen nem érdekes. Én csak nézek ki a fejemből és pont leszarom.

2017. február 21., kedd

Filmforgatás - Midsomer Murders

Nemrég került nálam képbe ez a filmsorozat, otthon Kisvárosi gyilkosságok vagy A Midsomer gyilkosságok címen fut 1997-től tulajdonképp napjainkig, mert még mindig forgatják. Persze tudtam hogy angol sorozat, ez mondjuk amúgy is kiderülne számomra kb. 30 másodpercen belül, de mindjárt az első részek egyikében volt egy felvillanás. Csak ment az autó az úton a szokásos kacskaringós utakon. Aztán belém csapott a felismerés hogy ez itt van nálunk! Az óvárosban az egyik templom melletti utcában. Na innentől kezdve kezdtem árgus szemekkel figyelni kinti jeleneteknél, majd később a neten is bogarásztam és kiderült, hogy legalább hat részt itt forgattak. Meg persze az összes környékbeli városkában még egy csomót. És egyből felismertem. Jó érzés volt. :) Mert pl. a Pesten forgatott filmeket nem ismerem fel max. akkor ha a lánchidat vagy az országházat mutatják, hiába éltem ott 30 évig.
Az ominózus első felismerés.
Képek forrása http://midsomermurders.org/locationsindex.htm

2017. január 29., vasárnap

Ha január akkor megint bútorozás. Valamiért mindig ilyenkor kell nekünk ezt csinálni. Szóval már régóta  fájt a fogam egy új darabra, amivel kiválthatnánk a lassan széteső félben lévő nagy fiókos szekrényünket. És ha már csere akkor lehetőleg legyen nagyobb és persze legyen fa.  Adta magát hogy a helye kapcsán azaz mivel az étkező asztal mellé kerül, akkor legyen egy tálaló szekrény. Már csak azt kellett kivárni hogy szembe jöjjön velem a nekem kellő darab. Mert ugye lényeges az ár, újonnan lehet akár 1500 font is, használtan 200-400 körül mozognak én max 300-at voltam hajlandó adni érte végül 195+szállítás lett a vége, és ezzel is bőven a legdrágább szekrényünk lett. Fontos volt a méret, hogy legalább 150 centi széles legyen, de 180-nál semmiképp ne több, mivel térelválasztóként is szolgál. Nekem fontos volt hogy legalább két sor fiók legyen rajta azaz minimum 8 darab. Jó lett volna ha felül van üveg ajtós része, de ez nem volt létszükséglet. És végül az egyik fő opció: legyen kiszállítás. Ez volt a legnehezebb. Sajnos az ebay-on bútor ügyben ez komoly gond. Sokszor még a kereskedők se vállalnak kiszállítást, nemhogy a privát eladók. Több hónapnyi kotorászás után végül megérkezett hozzánk a kívánt darab. Még be kell lakni, porcelánokat leporolni, ezüstöt megpucoválni. De itt van. :) És nem, egyenlőre nem lesz lefestve. Pár év múlva lehet, de nem most.