2017. február 22., szerda

Orvos

Ezt a posztot cirka három évvel ezelőtt kellet volna megírnom, angliai orvosi-kórházi tapasztalatként, de akkor annyira fura, mondhatni testen kívüli élmény volt hogy erre azóta se került sor. Aztán ma reggel a Facebook feldobta az előzményeket, így végül most rászántam magam. Nem is annyira maga vizsgálat volt fura, hanem a járulékos "következmények". Azóta is mindig eszembe jut, ha a neten, fórumon vagy bárhol szóba kerül a képletes leszarom tabletta. Ugyanis angoléknál létezik, injekció formában.

 Egy kolonoszkópiás vizsgálatra magyarán vastagbéltükrözésre lettem beutalva hogy kizárjuk a vastagbélrák lehetőségét. (Aki érzékeny a témára az most inkább lapozzon.) Ilyenkor egy üvegszálas optikával nézik át a bélrendszert. Ennek előkészítésére, már előző nap délutántól nem szabad enni és egy elég borzalmas ízű béltisztító, hashajtó trutyit kell inni, majd futkározni. Másnap reggeltől pedig már vizet se lehet inni. Szóval imigyen felkészülve mentünk a kórházba. Férjem is behívták és neki is át kellet olvasni illetve végig kellet hallgatni a tájékoztatót. Majd elkérték a telefonszámát hogy értesíthessék mikor jöhet értem. Onnan ugyanis nem lehet csak úgy kisétálni. Sőt. Egyedül ki se engedik az embert. Mindkettőnknek többször is szánkba rágták hogy olyan gyógyszert fognak bekötni nekem ami után lényegében beszámíthatatlan vagy, nem lehetsz egyedül és hivatalos ügyeket sem szabad intézni ez után. A férjem ez után kiült a kocsiba várakozni, engem pedig leültettek míg berakták a branült és az első injekciók után infúzióra kötve betoltak a dokihoz. Emlékszem nagyon fáztam, illetve mivel a branült nem a kézfejembe tették hanem a könyök hajlatba így elég kényelmetlen volt oldalfekvésben. De mást lényegében nem is éreztem. Nézhettem a monitort, a dolog nem tartott tíz percig se átnézték a bélésemet, mintákat vettek. Majd kitoltak a kórterem részbe ahol egy ideig hagytak feküdni, majd leszedtek rólam mindent és végre felöltözhettem, mert továbbra is meg akartam fagyni. Ez után lehet kiülni a váró sarokba, míg a férjem értem nem jött. Amíg vártam szépen össze véreztem mindent, mert itt az a hülye szokásuk van hogy véna szúrás után nem engedik hogy behajlítsd a karod hanem mereven kinyújtva kell a vatta pamacsot rászorítani. No, nálam ez nem műxik, szoríthatom én bárhogy a vér az csak folyik belőlem. Némi hezitálás után hagyták csináljam ami nekem működik. Mikor megjött a férjem újból gondosan elmondták neki hogy aznap már ne tévesszen szem elől és ne akarjunk semmi hivatalos dolgot intézni, mert kis túlzással de a józan eszem épp házon kívül van. Aztán elindultunk. Ekkor már 24 órája nem ettem és több mint 12 órája nem is ittam semmit. Vittem vizet is meg csokit is hogy mikor kijövök legyen gyorsan valami. De eszembe sem jutott. Már félúton voltunk mikor szóltam Szilvinek, hogy elfelejtettem enni-inni. Kérdezte álljon e félre amíg magamhoz veszek némi muníciót, de mondtam hogy nem érdekes, nem számít. Semmi sem számít. És ez az érzés végig kísérte az egész estét. Hogy nem számít, nem érdekes. Hogy kiállnék a vonat elé és nézném hogy jön és nem jutna eszembe hogy félre kell állni. Mert nem számít. Jöjjön. Majd elmegy. Ég a ház? Égjen. Kit érdekel? Nehéz igazán megfogalmazni mi van ilyenkor az ember fejében, de számomra olyan volt mintha kívülről, mármint magamon kívülről szemlélnék mindent. Közömbösen és érdektelenül. Hogy mindegy mi lesz egyszerűen nem érdekes. Én csak nézek ki a fejemből és pont leszarom.

2017. február 21., kedd

Filmforgatás - Midsomer Murders

Nemrég került nálam képbe ez a filmsorozat, otthon Kisvárosi gyilkosságok vagy A Midsomer gyilkosságok címen fut 1997-től tulajdonképp napjainkig, mert még mindig forgatják. Persze tudtam hogy angol sorozat, ez mondjuk amúgy is kiderülne számomra kb. 30 másodpercen belül, de mindjárt az első részek egyikében volt egy felvillanás. Csak ment az autó az úton a szokásos kacskaringós utakon. Aztán belém csapott a felismerés hogy ez itt van nálunk! Az óvárosban az egyik templom melletti utcában. Na innentől kezdve kezdtem árgus szemekkel figyelni kinti jeleneteknél, majd később a neten is bogarásztam és kiderült, hogy legalább hat részt itt forgattak. Meg persze az összes környékbeli városkában még egy csomót. És egyből felismertem. Jó érzés volt. :) Mert pl. a Pesten forgatott filmeket nem ismerem fel max. akkor ha a lánchidat vagy az országházat mutatják, hiába éltem ott 30 évig.
Az ominózus első felismerés.
Képek forrása http://midsomermurders.org/locationsindex.htm

2017. január 29., vasárnap

Ha január akkor megint bútorozás. Valamiért mindig ilyenkor kell nekünk ezt csinálni. Szóval már régóta  fájt a fogam egy új darabra, amivel kiválthatnánk a lassan széteső félben lévő nagy fiókos szekrényünket. És ha már csere akkor lehetőleg legyen nagyobb és persze legyen fa.  Adta magát hogy a helye kapcsán azaz mivel az étkező asztal mellé kerül, akkor legyen egy tálaló szekrény. Már csak azt kellett kivárni hogy szembe jöjjön velem a nekem kellő darab. Mert ugye lényeges az ár, újonnan lehet akár 1500 font is, használtan 200-400 körül mozognak én max 300-at voltam hajlandó adni érte végül 195+szállítás lett a vége, és ezzel is bőven a legdrágább szekrényünk lett. Fontos volt a méret, hogy legalább 150 centi széles legyen, de 180-nál semmiképp ne több, mivel térelválasztóként is szolgál. Nekem fontos volt hogy legalább két sor fiók legyen rajta azaz minimum 8 darab. Jó lett volna ha felül van üveg ajtós része, de ez nem volt létszükséglet. És végül az egyik fő opció: legyen kiszállítás. Ez volt a legnehezebb. Sajnos az ebay-on bútor ügyben ez komoly gond. Sokszor még a kereskedők se vállalnak kiszállítást, nemhogy a privát eladók. Több hónapnyi kotorászás után végül megérkezett hozzánk a kívánt darab. Még be kell lakni, porcelánokat leporolni, ezüstöt megpucoválni. De itt van. :) És nem, egyenlőre nem lesz lefestve. Pár év múlva lehet, de nem most.

2017. január 22., vasárnap

Mesélő képek - Clock tower

A város 1287 óta rendelkezik piac jogokkal azaz Cheshamben a szerdai piacnapokat azóta tartják. 1441-ben lett jóváhagyva a városháza. De az építés  pontos dátuma a múlt homályába veszett, valamikor a 17. század végén kezdték el építeni. Aztán Lord Chesham újraépítette az egészet 1856-ban.
1897
1930
'50-es évek
A városházát végül 1965-ben lebontották, az óratorony az eredeti órával és kupolával 1992-ben lett újraépítve.
'90-es évek
2006
2016
A nem saját képek forrása Colin J. Seabright - Chesham trought time illetve Martin Andrew Amersham, Chesham and Rickmansworth című könyve.

2017. január 20., péntek

48

Hmm...megint egy évvel öregebb lettem. Igaz én már egy éve 48-nak mondom magam. Lassan tíz éve hogy felvettem ezt a fura szokást, hogy mindig idősebbnek mondom magam. Aztán néha tényleg gondolkodnom kell rajta hány éves is vagyok valójában. Szóval 48. Az mindjárt ötven. :))
Mondanom sem kell, a nálunk megszokott módon ünnepeltünk. Degeszre evéssel. És ez azon ritka alkalmak egyike mikor nem nekem kell főzni. Nem, nem étterembe mentünk. Sajna az utóbbi évben minden számunkra szimpatikus étterem bezárt. Úgyhogy elmentünk és hoztunk haza némi dobozolt élelmet. Kínait, indiait. Úgy nyolc embernek valót. Már normális emberi mérték szerint. De mi ugye sose voltunk normálisak. Szóval megettük hárman. :)) A tortának viszont már csak este nyolckor tudtunk helyet szorítani. Tudom valaki szerint ez egészségtelen, de én az életem során azt a leckét kaptam hogy csak az a tied igazán amit megeszel, megiszol, megtanulsz, és megtapasztalsz. Minden mást elvehetnek tőled. Szóval szeretünk enni, szeretünk bizonyos dolgokat megtanulni és megtapasztalni. Ez utóbbi elmaradt most sajna, későn jutott eszembe jegyet foglalni. Az ominózus helyre viszont sajnos csak 2 hónapos előjegyzéssel lehet jegyet szerezni. Semmi baj, jövőre újból nekifutunk. Kaptam helyette rengeteg ölelgetést és szeretetet. Kell ennél több? :)

2017. január 14., szombat

Kisvárosi hirek

Két nap is esett a hó. Persze hogy a város imígy reagált rá.
A rendőrök nemes egyszerűséggel lezárták az utcát mert jeges volt, és a jég ugye csúszik. Nem felsózzák, á az túl komplikált lenne. Inkább lezárták a fenébe az egészet.

A másik hír ami a helyi újságban is megjelent miszerint az egyik utcában lévő sorházakból minden egyes házrészből két apartmant csinálnak. Azt tudni kell hogy ez a háztípus önmagában is cipősdoboz szűkösségű most akkor képzeljük el hogy azt még megfelezik.
Erről a típusról van szó. Amolyan nadrágszíj szerű alaprajzal. Kb. 3-3,5 méter széles ha van és olyan 8 méter hosszú. Szóval a két szint együtt is jó ha 50 négyzetméter. Most ezt kettévágnák, és hogy így milyen kis kényelmes alacsony költségű családi lakóhelyek lennének. Hát izé.